gyámolítva legyenek mindazon élő ábrázatok, kiknek léte a miénkkel egy tőről fakad, kiknek vonásai fellelhetők miénkben ,kiknek ajkán nem csöng a szó, csupán tódul a hang, vagy rí a fájdalom, kiknek azonban szemét látva miénkre ismerünk, mely rezdül, csapong, s elborul, mint egy másik lélek tükre jelszavunk: aki a kutyát szereti, rossz ember nem lehet !