A westie igazi munkakutya, állandóan vidám, játékos, ideális családtagnak mondható, és nem tartozik a tipikus, unott szalonkutyák sorába. Remekül beilleszkedik környezetébe, nem agresszív, fáradhatatlan játszótárs, és kifejezetten igényli is az ember- barátaival való állandó kapcsolatot.
Jól tartható városi lakásban is. Termete kicsi, ám előkelő, ideálisan ötvöződik benne az erő és az aktivitás. Kerek fejének vonzó külsőt kölcsönöz a felálló fül. Fehér, sűrű szőrzete megvédi a hidegtől és a nedvességtol. Mozgása erőteljes, dinamikus, járatlan terepen is gyors futó.
	Aki nem tipikus, unott szobakutyára vágyik, de előnyben részesít a kis termetet, annak ideális választás a westi.

Származása

Vidra-, róka-, és görényvadászatra tenyésztették ki. A westie kitenyésztőit  többek között az a cél vezette, hogy az állatnak tiszta fehér szőre legyen, így a vadászatok során a lombok között jól látható legyen. Előfordult ugyanis, hogy Malcolm  ezredes, aki a fajta kitenyésztésében jeleskedett, egy vadászaton összetévesztette kedvenc vörösesbarna kutyáját egy rókával, és lelőtte. Így a múlt az 1860-as évektől kezdve a Malcolm-dinasztiában a westie fehér színe biztosította, hogy ne fordulhasson elő több ilyen tragikus vadászbaleset.

Ápolás
	Szőrzete rendszeres ápolást igényel.  Mellette szól még, hogy a bőre száraz, nem áraszt kutyaszagot. A megfelelő küllem érdekében tehát ajánlatos legalább hetente egyszer kifésülni a bundáját. A hosszú, bozontos szőrtől trimmeléssel szabadíthatjuk meg, amit jobb szakemberre bízni.

Galéria

www.pointernet.pds.hu