Skandináviába már csak többnyire Szovjetunióból kerülnek; kis elszigetelt populációk élnek Spanyolországban, Olaszországban, a Balkánon és Közép-Európában. (Sokáig csak kóbor példányok vetõdtek hazánkba, 1982-ben kis számban megtelepedtek a Zempléni-hegységben ) A nagyfokú alkalmezkodó képessége ellenére a civilizáció a farkast sok helyen kiszorította. Hasonlít egy nagy, erõs felépítésû kutyára. Teljes hossza eléri a 150 cm-t (farkával együtt), néha még nagyobb, mar magassága 70-80 cm,súlya általában 40 kg alatt marad, színe nagyon változékony, de általában szürkés. Európában a farkasfalka rendszerint csak a szukából és 3-4 kölykébõl áll, néha az elõzõ évi alomból is. Zsákmányuk az egértõl a jávorszarvasig terjed. Elég hangos állatok, üvöltésük, amellyel a falka tagjai télen kapcsolatot tartanak, jól ismert. A nõstény 5-6 vak kölykét 62-64 napi vemhesség után barlangban vagy kotorékban kiképezett vackában hozza a világra. Mindkét szülõ részt vesz az ivadékgondozásban.

Számos alfaját ismerjük. Állatkertünkben rendszerint tavasszal születõ szibériai szürke farkaskölykök az õsz beköszöntésével már önállókká válnak