Vörösróka
Anveiler Szonja 2004.11.13. 08:03
Évszázadokon keresztül üldözték és lőtték a rókákat, hurkot állítottak nekik, a faj mégis él és sokasodik. Sikerének titka, hogy jól alkalmazkodik szinte minden környezethez.
A róka az egyik legelterjedtebb európai emlősfaj, a Kárpát medencében is honos. Kiváló alkalmazkodóképességű, nem véletlenül ruházták rá a ravasz jelzőt. Nagyon szapora, a nőstény rókának tavasszal 3-10 kölyke születik. A kis rókák egy hónapos korukban térnek át a teljes húsfogyasztásra, és hamarosan önálló zsákmányszerzéssel is próbálkoznak. Nyár végén feloszlik a család, és a rókák magányosan kóborolnak tovább.
A kan és a szuka a párzási idején kívül magányosan kóborol. A nap nagy részét egy föld alatti üregben, a rókavárban töltik, vagy a föld felett ütnek tábort. Az udvarlás és párzás ideje a rókáknál általában a tél. Mivel rövid ideig élnek, a nőstények életükben kétszer vagy háromszor kölykeznek, a hímek viszont átlagosan csak egyszer párzanak. Előfordul, hogy a szukát segíti az utódgondozásban egy lánytestvére, amelynek éppen nincsenek kölykei, vagy egy korábbi alomból származó fiatal nőstény. Ezek a „nagynénik” ily módon értékes tapasztalatra tesznek szert a kölyöknevelés terén, melyet a következő évben kamatoztathatnak is. A fialás után a hím gondoskodik a család életéről. A kölykök szeme és füle két hét elteltével nyílik ki, és négy hét múlva hagyják el először a várat. A rókakölykök igen virgoncak és kíváncsiak, és gyorsan cseperednek. Már szeptemberre elérik szüleik testtömegét, hamarosan elsajátítják a vadásztechnikákat, és szétszóródnak, hogy saját területet keressenek. A rókák kitűnően „felfegyverzett” éjjeli ragadozók. Szemük alkalmazkodott a sötétben való tájékozódáshoz: a fényérzékeny sejtek mögött egy további réteg, a tapetum lucidum helyezkedik el. Ez visszaveri a szembe érkező fényt, ily módon a látott kép élessége megkétszereződik. Hallása szintén a préda gyors érzékelését szolgálja. Olyan alacsony frekvenciájú hangokat is érzékel, mint például a füvön keresztülfutó egér, vagy a földön tekerődző földigiliszta sörtéi által keltett surrogás. A róka prédái életterüket és életmódjukat tekintve igen különbözők. Ha a róka például a tenger közelében él, sirályok tojásait és fiókáit rabolja, erdőlakóként viszont rágcsálókra és üregi nyulakra vadászik. Minden róka táplálékának fontos alkotóeleme a mindig mindenhol fellelhető földigiliszta. A rókáknak nemcsak a pofájukon, hanem a lábukon is van „bajszuk”, ez segíti őket a tájékozódásban. A fiatal rókáknak még rövid az orruk, és nem sokkal születésük után éppen úgy néznek ki, mint a kutyakölykök. A „vörös” rókának léteznek más színváltozatai is, például a feketeróka, melynek toroktájéka, hasoldala és vállai sötétebbek; a keresztes róka, mely sötét vállkeresztet visel, valamint a feltűnően világos színezetű fehér róka. A rókák szeme zölden világít, ha éjjel rájuk világítanak. A róka farka, a „vitorla” különösen télen pompázatos. A róka nem rágja meg táplálékát, hanem tépőfogaival egyben lenyelhető darabokra szaggatja.
Testméretek
Hossza: kan 112 cm, szuka 108 cm
Testtömeg: kan 5,9 kg, szuka 5,2kg
Szaporodás
Ivarérettség: 10 hónapos korukban
Párzási időszak: január
Fialások száma: évente egy
Vemhesség: 53-63 nap
Szaporulat: 3-10 kölyök
Életmód
Viselkedés: Éjjeli állat. Szoros családi kötelékben él, de egyedül is kóborol.
Táplálék: földigiliszták, üregi nyulak, madarak, rágcsálók, rovarok és gyümölcsök
Élettartam: rendszerint másfél- két év. Fogságban 14 évig is elél.
Rokon fajok
48 alfaja van, beleértve az egyes színváltozatokat is, például az ezüstrókát vagy a keresztes rókát.
Előfordulás
Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában őshonos állat. A 19. század közepén behurcolták Ausztráliába is. Egy állat mozgástere a városokban meghaladja a 10 hektárt, de vidéken akár a 2000 hektárt is elérheti.
Élőhely
Sziklás hegyoldal, erdő, mezőgazdasági területek
Táplálék: pockok, madarak, kígyók, gyíkok, békák, halak, mezei nyúl; rovarok, növények
Születési tömeg: 85-140 gramm
Fogazat
Ragadozó fogazat, hosszú, hegyes szemfog, tarajos felületű zápfog
|