Január van. Jó kedvében van a tél, alszik a természet. Amerre a szem ellát összefüggő hótakaró borít mindent, didergő, fagyos lehelete simogatja az alvó erdőt. Hideg van. Sudáran,egyenes derékkal magasodnak az ég felé az évszázados óriások. Fázom. Tágra nyílt szemekkel ballagunk az alvó erdőben, bámulva szépségét, csillogó ékességét. Nagyon fázom. A hó nyitott újság. Nem mindig friss az igaz, de azért jólehet olvasni. Nagy betűkkel írnak bele az erdei újságírók. Itt egy vadcsapás, amott egy apró madár, és a körökből idejekorán látunk elszállni egy ölyv hatalmas példányát. Akkor is fázom.

A néma csendben sétálva már-már felmerül a gondolat, hogy dolgavégezetlenül térünk haza, mivel vadnak híre-hamva sincs. Egyszer csak Ari megmerevedik – és nem fázik –, így jelezve gazdájának, aki rögtön csendre intett minket – Ő se fázik –. Előre küldi a kutyát, egy gyönyörű őzbak ugrik ki a bokorból. Én máris lövök (a fényképezőgéppel) és várom a dörejt. Semmi. Mikor látom, hogy a vad lőtávolon kívül kerül, kérdőn nézek a vadászra. „Őt nem lehet, vadásztilalom van” – válaszol.

Tovább haladunk és közben sok mindent megtudunk a vadászkutyákról, s a tőlük megkövetelt dolgokról, mint pl.; feltétlen engedelmesség, kiváló szaglás, – ha hideg van ne fázzanak –, nyomkövető képesség, kitűnő vad megálló hajlam. Veleszületett tulajdonságai közül alapvetőek; kitűnő orr, kifejezett csapázási és apportírozási hajlam, vízi munka szeretet és kiemelkedő kapcsolattartó képesség. Természetesen vannak olyan tulajdonságok ami miatt egyes egyedek nem alkalmasak a vadászmunkára; ilyen az érzékeny idegrendszer, túl finom csontozat. Továbbá a tenyésztésből azonnal ki kell vonni azt a kutyát, amelyik hajlamos a vadevésre, vad rágásra.

Miután rákérdezek házigazdánkra, hogy mindezeket honnan tudja, kiderül, egy kutyatenyésztővel van dolgunk, aki kutyáit rendszeresen hordja kiállításokra és a tenyészete is nagyon híres, Övé a Cikolai kennel. Ari is többször nyert nemzetközi díjakat, CAC,CACIB, ezzel is hűen bizonyítva, hogy egy kutya nemcsak a vadász hasznos társa, hanem egy eredményes versenyző is lehet kiállításokon.

Hideg van, nagyon fázom, már nagyon vágyom egy meleg teára... De Ari ismét jelez. Gazdája a bokrok közé küldi és már hallom is a szárnycsapásokat. Elfelejtem a teát, elő a (foto)puskát és én már lövök is. Rögtön utána két(igazi) lövés és a fácán bukfencezve hullik alá. Ari már megy is – Én a hóban fekszem most nem is fázom –. A vizsla kitűnő szaglóérzékének köszönhetően már hozza is az elejtett madarat. Kíváncsian nézem, hogy a sokat emlegetett vadrágás megtörténik-e, vagy sem. Ari gazdájához viszi a zsákmányt és le ül a gazdája elé. Engedelmesen elengedi a fácán kakast. A dicséret nem marad el. Négylábú társunk hálás szemekkel nézi a vadászt, s már vágyakozva néz a bokrok felé, hogy újabb zsákmány után eredjen.

Házigazdánk azonban látva, hogy már megint vacogunk, hazafelé veszi az irányt. Ari szó nélkül követi, mint az árnyék. Mi is... A vadak mintha megéreznék, hogy mára vége a vadászatnak, a visszafelé vezető úton bátran előmerészkednek. Több mint 30 őz, tengernyi nyúl és rengeteg fácán színesíti utunkat. Jöhettek volna hamarabb is de mivel nem az öldöklés a célunk – lesz már mit enni – háborítatlanul hagyjuk őket tovább szaladni. Utunk célját már elértük, láttunk egy csodálatos vadászkutyát munka közben.

A meleg szobában házigazdánk elmondja, hogy kiknek ajánlja ezt a kutyafajtát. Igaz, hogy a vizsla vadászatra lett kitenyésztve, de ugyanúgy mint sok más kutya házi kedvencnek is alkalmas. Mozgásigénye miatt inkább kertesházakba ajánlott, gyerekszerető, hűséges, okos, hálás, tanulékony állat. Szeretetével elhalmozza, kedvességével pedig vidámságra deríti környezetét.

Amikor vadászkutyákról beszélünk, tudnunk kell, hogy tulajdonképpen a jelenlegi használattól függetlenül a legtöbb kutya alkalmas vadászatra, tehát többségük egyszersmind vadászkutya is. A kutyáknak ezt az ősi ösztönét a domesztikáció befolyásolhatta, háttérbe szoríthatta, de teljesen meg nem szüntethette. A vadászás módszerei aszerint alakultak egy-egy fajtán belül, hogy milyen állatok éltek származási területükön.

A vizslát már az Árpád-házi királyok korában ismerték, de arra vonatkozólag, hogy ezek milyenek voltak, a régi írók nem nyújtanak felvilágosítást. Egy 1510-ből származó levél bizonyítja, hogy fürjészéshez használható vizslát kér egyik testvér a másiktól. Ebből a levélből kiderül az is, hogy miért; „Azon okokból, mert a vizsla az újabb kor szüleménye, s már nálunk is nem egyedül a vad megállására használják, hanem sokoldalú vadászati képességet követelnek tőle, s bír ezzel a tulajdonsággal is.”

A vizslafélék mai formájának kitenyésztése a múlt század derekára nyúlik vissza. 1879-ben a Hannoveri Nemzetközi Kutyakiállításon összegyűlt szakemberek hivatalosan megállapították a vizslák jellegeit. Ezek a megállapítások természetesen németvizslára vonatkoztak, de hatással voltak a magyar vizsla céltudatos nemesítésére is. Feljegyzések tanúsítják, hogy a XV–XVI. században az akkor divatos vadászati mód, a solymászat is használta a szagló vizslákat. A fajta már a XVIII. században kitenyésztésre került, majd a XIX. században meginduló vadászkutya-nemesítés folyamán, tulajdonságaik javítása céljából más fajtákkal is keresztezték. Az évszázados szelekció és a gondos tenyésztőmunka tette lehetővé a ma ismert vizslatípusok kialakulását. Vadálló képességét minden bizonnyal az őshonos pannon kopótól kapta. Drótszőrű változata kb. 40 éve ismert, kitenyésztésében szerepet játszott a drótszőrű németvizsla is