A mosómedve

A mosómedve (Procyon lotor) csak a múlt század végén, századunk elején került őshazájából, Észak-Amerikából Európába. Menazsériákban mutogatták, és értékes bundájáért e célra létrehozott farmokon is tenyésztették ezt a rókához hasonló termetű ragadozót.
A telepekről szökött magányos mosómedvék felbukkanásáról a szaksajtó eleinte érdekességként számolt be, az állat európai elterjedése csak a második világháború idejére tehető. A harcokban megsérült ketrecekből nagyobb számban szabadultak ki az állatok, és rendkívüli alkalmazkodóképességük jóvoltából hamar megszokták az új környezetet. Párzottak, fiakat neveltek, és szép lassan elterjedtek. A vadászok eleinte örültek ennek, hiszen új zsákmányt véltek felfedezni a szabadon élő mosómedvékben. Ám hamarosan rá kellett ébredniük, hogy ennek nagy ára van. A mosómedve ragadozó létére mindenevő, nemcsak gyümölcsöt és gumókat fogyaszt, hanem ügyesen vadászik madarakra, és kiváltképp tojásokat és fiókákat rabol. A nagy fészektelepeken néhány év alatt látványosan gyérítette a vízimadarak létszámát, s ekkor már senki sem örült a jelenlétének. Sőt, valóságos irtóhadjárat indult ellene, de már későn.
Napjainkban Európa-szerte dúvadnak számít, s ahol megjelenik, egész évben elejthető. Üldözését az is indokolja, hogy „faunaidegen”, vagyis nem része földrészünk állatvilágának, s veszélyezteti az őshonos fajokat. Hazánkban az utóbbi időkben Sopron környékén, majd a Szigetközben bukkant föl néhányszor.

Gera Pál
Kép: Bagosi Zoltán

www.sulinet.hu/eletestudomany