A fajta története, kialakulása A szibériai huskyk történelme több ezer évre is visszanyúlhat bár a többi fajtától eltérően szinte semmilyen írott vagy más tárgyi emlék nem maradt fent róluk, egészen az 1800-as évekig. A kutatók megegyeznek a fajta szibériai eredetében, de pontos származási helyét illetően különböző nézetek alakultak ki. A legelfogadottabb nézőpont, hogy a fajta a kelet-szibériai csukcs nép szánvontató kutyája ként terjedt el. Észak-Amerikába az alaszkai területeken keresztül érkezett szibériai szőrmekereskedők jóvoltából. Itt komoly elismerést vívott ki magának, mint egyedüli megbízható közlekedési eszköz az aranyláz idején. A motoros szánok megjelenésével munkája csökkent de szépsége és kiváló versenyszánhúzó képessége miatt népszerűsége folyamatosan nőtt elérve mai elismertségét. Viselkedés és jellem A husky rendkívül szeretetre méltó fajta aki egy kis munkára mindig kapható. Erősen él benne a falkaszellem, igazi társas lény. Talán éppen ezért nem nevezhető egyértelműen egyemberes kutyának. A család minden tagját falkatársaként szereti (a családfőhöz hasonlóan). Bár a mérsékelt éghajlat klímaviszonyait is minden további nélkül elviseli a kedvenc évszaka a tél. A hóért rajong igazán otthonérzi magát benne. Különösebb gondozást nem igénylő, igénytelen fajta. Bár csupa izom területvédésre nem igazán alkalmas. Valamennyi szánhúzó fajta közül talán a legszelídebb. A betörő ellen jobb esetben érdektelenséget mutat, rosszabb esetben a tolvaj egy kis játékra is számíthat.
Általános leírása: A szibériai husky közepes termetű munkakutya, gyors és elegáns mozgású. Mérsékelten tömör felépítésű és dús szőrzetű teste, álló füle és bozontos farka is északi származásra utal.
	Színe: a fehér minden árnyalata, de főként farkas vagy ezüstszürke. Lehet rőt, fekete, fekete-fehér, foltoktól tarkított. Marmagassága: 54-56cm (kan), illetve 51-56 cm (szuka) Súlya: 16-27 kg közötti