1958 februárjában az Antarktisz egy japán kutatóállomására a nagy hóvihar miatt nem lehetett kiszállítani az utánpótlást. A személyzetet ezért evakuálták, a bázist pedig ideiglenesen bezárták. A kiürítés befejeztével derült ki, hogy a szánokat vontató kutyákat már nem képesek elszállítani. Nem volt mit tenni, valamennyi élelemmel ellátva sorsukra kellett hagyni őket. Később Oszakában márványból készült emlékművet állítottak tiszteletükre, hiszen bizonyosnak látszott, hogy belepusztultak az éhezésbe. Mekkora volt azonban a csodálkozás, amikor 1 év múlva két kutya vidám csaholása fogadta a bázisra visszatérő kutatókat. A lajkák láthatólag elrágták szíjaikat és a havon szétszórt maradványokból úgy tűnt, hogy egy évig pingvinekkel s azok tojásaival tartották fent magukat. Az állatok úgy néztek ki, mintha csak tegnap hagyták volna magukra őket. Így történt, hogy a kutyák még életük folyamán emlékművet kaptak egy fejlett ország nagyvárosában.