Különös állatpár él egy újdelhi városi hivatalnok, bizonyos Ismail khan házában: a férfi nagy termetű keverék szukája egy kismajmot adoptált.

A dolog úgy kezdődött, hogy Ismail egyik reggeli sétája alkalmával az utcaszélen kiéhezett, csaknem mozdulatlan majomkölyköt talált. A férfi hazavitte az apró jószágot, s a meleg tűzhely mellett, valamint a belediktált tej és forró bor hatására a majmocska hamarosan fölbátorodott. Nemsokára már Zippy - ezt a nevet kapta új gazdájától - lett az egész család kedvence. Érthető volt tehát az izgalom, amikor reggel a kismajmot nem találták szokott hálóhelyén. Némi keresgélés után a gyerekek bukkantak rá - szorosan a Puppy nevű kutya oldalához simulva szunyókált. Attól kezdve Zippy minden áldott este nagy barátja mellett tért nyugovóra, s hamarosan már a nappali órákra is elválaszthatatlanok lettek. A kismajom ideje jó részét a kutya hátán tölti, éjszakára pedig a hatalmas mancsok közé húzódik. Amikor Ismail egyedül akarja sétáltatni az ebet, Zippy felháborodott rikácsolással tiltakozik, s a kutya is vonakodva hagyja otthon a majomkölyköt. A kicsi még akkor is félelem nélkül kapaszkodik az eb hátán, mikor az belegázol a vízbe és - vízimádó lévén - úszni kezd.

Érdekes módon kezdenek már hozzászokni egymás étrendjéhez is: Zippy rákapott a húsra és a halra, Puppy pedig szívesen eszik földimogyorót és banánt is.