Egykor majdnem az egész Északi-félgömböt hazájának tudhatta, elég gyakori volt, de a civilizáció térhódításával a legtöbb helyen nagyon ritka lett vagy kipusztult. (hazánkban ma már nem él, néhány kóborló példány 1983-ban megjelent a Börzsönyben ). Az Óvilágban Európa eldugottabb vidékein (a Pireneusokban, Abruzzóban, az Olasz-Alpokban Skandináviában és Kelet-Európa egyes részein), Ázsiában a Himalájáktól északra és a Közel-Keleten fordul elõ napjainkban. Az Újvilágban grizzlyként ismert faj Észak-Amerika nyugati részén, az Alaszkától Mexikóig húzódó területen él. A mexikói grizzly medve azonban majdnem bizonyosan kipusztult. A barnamedve igen változékony faj, olyannyira, hogy az újvilágiakat sokáig külön fajba sorolták. Színezetük a nagyon világosbarnától a csaknem feketéig változhat, soknál ezüstös szõröket is látni. Egy nagy európai barnamedve testhossza eléri a 2,5 m-t, vállmagassága 1 m is lehet, a nõstények kisebbek, mint a hímek, súlya eléri a 265 kg-ot, de a Kodiak-szigeten élõ kodiakmedve a legnagyobb barnamedve-alfaj, mar magassága elérheti az 1,3 m-t, súlya a 400 kg-ot. A barnamedve mindenevõ, különbözõ bogyókat, diókat, hajtásokat és egyéb növényi részeket fogyaszt, de kisebb állatokat, dögöt, rovarokat, mézet és néha háziállatokat is eszik. Általában 3, de néha 6 apró, 500 g körüli súllyal születõ kölyke a medve téli szállásán születik, ezt nem is hagyják el 4 hónapos korukig. Életük második évében válnak függetlenné. A téli hónapokban, legalábbis részben, alszanak. Az állatkertek közkedvelt lakói már õsidõktõl fogva, az ókorban még Britanniában is befogtak medvéket, hogy Rómába vigyék õket. Fogságban jól szaporodik, élettartama eléri a 30, talán az 50 évet is. Nem valószínû, hogy a medvéket bármely más európai emlõsfajjal összetévesztjük. Magyarország legidõsebb barna medvéje a "Miska" nevü barna medve Dabrecenben él, aki 1958-ban született.